Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Időtlen időben

 

Esik valami fehérség,
nem tudom, mi lehet,
csak azt, hogy
puha és hideg.
Mindent lefed,
betakar.
Alatta alszik
sok száraz avar.
Olyan lett a kert,
mintha száz kis manó,
párnacsatát vívna,
miközben hull a hó.
Néha meglebben a szél,
egy gondolat útra-kél.
Feléd száll.
Messze vagy.
Elér-e hozzád?
S ha elér, érzed -e,
mennyire hiányzol?
Zúg a szél.
Hiányzol,hiányzol, hiányzol!