Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Illúzió

 

Találkoztunk.
Én nem néztem rá.
Talán ő sem figyelt
úgy igazán.
Néha éreztem az áramlást.
Mint a sirokkó, égetett.
Fájt. Felém szálló gondolatai
zavartak. Mit takartak, nem tudom.
De néha pőrének éreztem magam.
Évek folytak, ahogy kanális,
bűzlő rothadásban.
Levegőt akartam.
Kinyílt ablakon, ajtón
huzat vitte,
s hozta a változást.
Nehezen viselte,
mint ki lekéste az előadást.
Referálta győztesnek a „fogást”,
magában csak annyit, hogy fájt.
2014103

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.