Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


In memoriam II.



Volt egyszer egy ország,
élt, valaha egy nép,
szél  vitte szerte,annak  jó hírét.
Ereje, esze, messze világlott,
míg el nem érte Turáni átok.
Egymásnak esett vadul a nemzet,
gyilkos bosszúvágya,  halált nemzett.
Hite fogytán, már csak gyűlölni tud,
árulásáért  Júdás pénz se jut.
Megváltóját rég fel, nem ismeri,
Feszítsd meg! Feszítsd meg! Egymásnak esve,
őrjöngve, mind ezt követeli.
Ki vesztét hozza, égig emeli.
Önönmagának lett a gyilkosa,
így vált más kezére, szép Pannónia.
Idő multán, elregélik sorsát,
elmondja a krónikás, hogy is volt,
hegykoszorúban,  gyönyörű ország,
ki magának írta meg, balsorsát.
Kapzsi kezek testét marcangolták,
nemzetből  lettek, alázatos szolgák.
Ha lenne, ki közülük megmaradt,
nem vállalja, mi vérében ragadt.
Szóródva éli, magányos életét,
elhagyva ősei hantját, és hitét.

2011.01.21.