Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utolsó mese óta elszaladt az idő. Elmúlt a második tél is, ki is tavaszodott, már a nyár elején jártak, tele volt a rét az aprócska kisbárányokkal, és a levegő olyan tiszta volt, mint  a hegyi patakok vize.
Áron nem kérdezett. Tizenkettedik évébe lépett, hirtelen meg is nyúlt, igaz még gyerekes volt, de a komolysága a gondolkodásán kívül a külsején is megjelent. Jól tanult. Márton sokat aggódott a jövőjén, és úgy okoskodott, tanítónak lenne jó, mert komoly, érdeklődő, és olyan türelmes, biztos jó tanító válna belüle. Beszéltek is erről Katival, de akkor oda kell adni internátusba, mert a közelben nem volt tanítóképző, és a tizenkét osztályos iskola után kezdenie kell majd valamit.
Márton úgy okoskodott, eladja a nyájat, a kis faházzal, meg a Mádéfalvi szülői házat is, és a kettőből vagy Kolozsváron, vagy Marosban vesznek egy nagyobbat, és az öreg szülőkkel egybeköltözve lennének, a gyerek is tudna ottan felsőbb iskolába menni, nem lakna internátusban.
Áron kicsit koravén gyermek, mindig a komoly dolgok érdekelték, egészen más volt a látásmódja már kicsiny gyermekként is, mint a többié. Márton örült is neki, meg nem is. Nem játszadozott a gyermekekkel, - igaz, nem is voltak a közelükben nagyon gyermekek,- inkább csak olvasott. Ügyes kezű, amikor a kaput faragták, csodaszép mintákat rajzolt ki neki  papírra. Kati mindig mondta, messze még az idő, ráérnek két-három év múlva is azon tanakodni, hogyan is legyen tovább a sora, de Márton szerette tervekben látni jó előre az életet.

Eljött a szünidő is, Áron segédkezett az apjának a bárányokkal, csinálták a sajtot, készítették a gyapjút, és ami akadt a ház körül, de ennél többet, jobb jövőt szeretett volna a fiának. Tizenkettő lesz, már felnőttesen komolyan gondolkodik dolgokról, nagy baj nem lehet. Serdül, nyurga szép fiú lesz belőle, most látható.   
Márton éppen kast font vesszőből, a szekér hátuljába. Kell a kukoricatöréshez, mert a másik már szakadozik, ki-ki húllanak a csövek rajta a zötykölős utakon.  Nagyon csendben volt a gondolataival, fel is rezzent, amikor egy kéz megérintette a vállát hátulról.
- Itt vagyok édesapám, tudok –e valamit segíteni? És beszélgethetnénk is közben.                                                                       
- Oh! Édes gyermekem, a segítség mindig jól jön, gyere ülj mellém.
- És mit tudok tenni a munkában?
- Látod a vesszőket? Mindenik szárát vágd a görbe késsel ferdére. Megmutatom, így.
- Látom, nem is nehéz. Miért kell ferdére vágni a végeket?
- A fonás miatt. Ha elfogy az egyik szál, mellé tudjam  fűzni a másikat, és folytatódjék.
- Értem. Rá is jöhettem volna, ha figyelek.
- És mit szeretnél velem megbeszélni gyermek?
- Azt szeretném édesapám, ha béfejeznénk azt a régi regét, tudja a magyarok államalapító királyáról, Szent Istvánról.
- Hát még érdekel? Annyi idő eltelt már azóta, azt hittem el is feledted.
- Nem- nem, csak akkor át kellett gondolnom, úgy egyben az egészet, hogy hogyan is voltak a dolgok, és kicsit elszomorított a véreskezű Géza, de azóta megértettem, hogy csak szigorral tudta megállítani azt, hogy elbomoljon, amit az Álmos, meg Árpád  összehozott.
- Igen, bizony így volt. Utólag őt igazolták a dolgok. Az ő fia volt Vajk, mert ezt a nevet kapta, ami török eredetű, és hőst, vezért jelentett.
- Édesapám, hogy lehet, hogy pogány nevet kapott, hiszen Géza már meg volt keresztelkedve, és a felesége Sarolt is ?
- Látod, ez nem tiszta. Mondják azt is, hogy egyszerre keresztelkedtek meg a fiú, és az apa, de azt is mondják, Vajkból később lett István. Akkoriban volt egy hittérítő, akit Brúnónak hívtak, és járta a Kárpát-medencét, keresztelt, de amikor Vajk megszületett, éppen nem volt ott, és ezért egy ideig pogány maradt.
- És végül ki keresztelte meg?
- Biztosat nem lehet tudni, de a másik kombináció az, hogy Adalbert prágai  püspök volt, aki az apát és fiát egyszerre megkeresztelte. Az anyuka, Sarolta, Konstantinápolyban keleti rítus szerint vette fel a keresztséget.
- Így lett a Vajkból István? Miért kellett másik nevet adni neki?
- Azért, mert a keresztségben mindig egy szent nevét adják, az lesz  a védőszentje, és Vajk védőszent nem volt, hiszen a Vajk török név, azok pedig nem keresztények.
- Értem.. Istvánból hogyan lett király?
- István, amíg az apja élt, a Nyitrai dukátus  ura volt.
- Mi az a dukátus?
- A Nyitrai fejedelemség . Annak ura volt. Az apja halála után követte őt a  fejedelmi székben. Géza megeskette még életében az urakat, hogy támogassák a fiát, mint utódját.
- És megtették? Mert azt mesélte édesapám, volt két személy, aki nem hódolt be Gézának.
- Igen, így van, és Géza halála után az egyik, Koppány, be is jelentette igényét a trónra. Koppány a Balaton déli részének volt az ura, és bejelentette, hogy Saroltát az özvegyet, feleségül veszi. Erre volt egy  jog, ami lehetővé tehette volna.
- És a főurak tartották  szavukat? Mellé álltak Istvánnak?
- Harc lett belőle, mert Koppány mellé álltak a régi  törzsi szabadság hívei, Istvánnak pedig a  német hadvezérek közül voltak támogatói jócskán, sőt, Ottó német császár, sereget is küldött  neki.
- Akkor háború lett megint.
- Háború nem, de ütközet volt. Veszprém közelében. István leverte Koppány seregeit,  Koppány is meghalt a csatában. István Koppány testét négyfelé vágatta, és az ország stratégiailag legfontosabb négy részében, Győr, Veszprém,  Esztergom, és Gyulafehérvár várkapuin voltak kitéve, jelezvén, ez vár a lázadókra.
- Ez embertelen, és iszonyú!
- Mai mércével igen. De akkor István és Koppány harcának nem csak az volt a tétje, hogy  ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem az is, hogy megmarad –e az államiság.
- De a halottnak tisztelet járt akkor is, mint most, nem?- De igen. És ezzel István megszegte a törvényt, azt a régit, ami kimondta, a halottat el kell temetni. Ezzel az elrettentés volt a célja azok felé, akik nem engedelmeskednek.
- És nem lázadtak azután ellene?
- István okosan, és nagyon kemény kézzel tette azt, amit a népek életére nézve jónak látott. Mindenképp el akarta ismertetetni magát, ezért
követet küldött II Szilveszter pápához, akitől koronát, és apostoli áldást kapott.
- Miért volt ez neki annyira fontos? Hiszen e nélkül is uralkodó volt?
- Azért, mert ezzel felsorakozott a keresztény európai nemzetek táborába, és ezen belül is, nem az ortodoxia, hanem a nyugati kereszténység felé orientálódott.
- A korona, amit a pápa adott neki, az a mai Magyar Szent Korona?
- Nem. Az a korona csak azt jelképezte, hogy a kereszténység terjesztésében jelentős szerepe volt.
- Akkor  mit jelképezett?
- Azt, hogy megalakult a független keresztény királyság Magyarországon, mert István nem lett a császár hűbérese.
- Meg is koronázták?
- Igen. Úgy mondja a krónika, 1000  karácsonyán, vagy 1001 augusztus 24-én koronázták meg, amivel  Magyarország királya lett hivatalosan, de a valóságban ezért neki még sokat kellett tennie.
 - Koppány már meghalt, mitől kellett még félnie?
- Sok dolog volt még, ami az uralkodását labilissá tehette volna. Elsőnek Erdély ellen ment hadba, ahol saját nagybátyja, Gyula ellen küzdött fegyverrel.. Fogságba ejtette családjával együtt.
- És mit tett vele?
- Engedte, hogy megszökjenek Lengyelországba. Majd az országát beleolvasztotta a sajátjába.
- De hisz ez erőszak volt!
- Igen, de ez kellett az ország erőssé tételéhez, és jó célt szolgált.
- És ezt nem lehetett volna megegyezéssel?
- Nem. Arra nem volt idő, és az akkori viszonyok sem engedték meg. István a keresztény hitben látta az ország jövőjét, és fejlődését, és ez akkoriban nem ment szép szóval. Mindjárt el is kezdődött a hittérítés az elfoglalt területeken is. Erdélyben létrehozta a püspökséget.
- Miért volt ez annyira sürgős, nem várhatott volna vele?
- Az emberéletek akkoriban rövidebbek voltak, tehát várakozásra nem volt idő, az volt az egyik ok, a másik pedig az, hogy négy  egyházmegyének kellett lennie ahhoz, hogy kánonjog szerint önálló egyháztartomány legyen.
- És ettől meglett, amit István el akart érni ?
- Még nem. István még két törzsi állammal számolt le. Nem sokkal az Erélyi hadjárat után, a bolgár  Keán elleni hadjárat volt az egyik.
- Ki volt az a Keán?
- Keán dél Erdély nagyura volt, aki már jó ideje magyar törzsfőként viselkedett, és már Gézával is szembeszállt. Az alattvalói vajdának szólították. Miután István legyőzte, és megölte, helyébe ispánt nevezett ki, de az alattvalók azt is vajdának szólították, ebből lett aztán az erdélyi vajdaság intézménye.
-  És ki volt a másik?
- A másik  a „fekete-magyarok” elleni hadjárat volt.
- Fekete magyarok? Hát azok kik voltak?
- A fekete magyarok a délkelet Dunántúlon élő, idegen etnikumú katonai segédnépekkel, a  kabarokkal azonosak. Ezek legyőzése után alakult meg Baranya és Tolna megye, valamint Bodrog és Bács megye, és ennek köszönheti létezését a Kalocsai érsekség.
- Most kezdem érteni édesapám! István egységet hozott a sok kis királyságból álló hazában, és központosított hatalmat.
- Igen fiam. És ettől lett az ország ,  ország igazán, és Európa része, hiszen ott már ezek a berendezkedések meg voltak.
- Kemény rendteremtés volt ez édesapám. Fegyverrel, és sok emberáldozattal.
- Nem csak fegyverrel fiam. István bölcs és előrelátó volt. A testvéreinek a kiházasítása is politikája része volt. Egyik lánytestvérét a Felvidéki Kava törzs vezetőjéhez, Aba Sámuelhez  adta feleségül, és ennek feltételéül a kereszténység felvételét szabta. Ezzel elérte, hogy sógora nem ment ellene fegyverrel,  és az országa, a Mátra vidékéig kinyúlt, ahol megalapította az Egri püspökséget, és Újvár vármegyét.
Másik lánytestvére a Velencei dózse, Orseolo Ottó felesége lett, aminek révén rendeződött a régi  rossz magyar-bizánci viszály, mert Velence Bizánc hűbérese volt, és a kapcsolat ennek révén hamarosan rendeződött.
Szintén békés úton rendeződött a Körös–vidék törzsfőjével, Vatával, aki felvette a keresztséget.
- Hát nagy koponya volt, annyi szent. Volt még valaki akivel le kellett számolnia?
- Volt.  Ajtony vezér, a Maros vidék ura volt. Ö az ortodox, vagyis görög rítus szerint keresztelkedett, de nem tartotta be a hitet, hét felesége volt. Ellene is fellépett István. A hadjárat vezetőjének Csanádot, Doboka fiát tette meg, aki győzelmet aratott, és életét is vette Ajtonynak. Ezen a területen lett a Marosvári püspökség, és Csanád megye. Ezzel lezárult a belháborúk sora, és  István ténylegesen a Kárpát-medence egyeduralkodója, Magyarország királya lett.
- Most értem igazán, mit jelent az, hogy István volt az államalapító. A csatározások mellett hogy volt ideje Istvánnak arra, hogy a családjával is éljen?
- István, és a felesége –Gizella-  házasságából több gyermek is született, kettőnek ismerjük a nevét, Ottó és Henrik. Ottó igen fiatalon meghalt, így az utódlás miatt Henrik jöhetett szóba. Ő lett a keresztség után Imre. A neveltetésére István nagy gondot fordított. Az „Intelmek”-ben foglalta össze fia számára a jó király teendőit. Imrét azonban a monda szerint, egy vadászaton a vadkan megölte, és ezzel szertefoszlott a reménység az egyenes ági utódlásról. Ez beteggé tette a királyt, és tetézte a gondot, hogy rokonságán belül, senkit se látott alkalmasnak arra, hogy örökébe lépjen, megtartsa a keresztény hitben az országot.
- És végül kire hagyta a királyságát? Lett utódja?
- Apja testvérének fiai,Vazul és Szár László jöhettek volna számításba, de László még mindig pogány volt, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Lánytestvérének fiára, Orseolo Péterre esett végül  a választása, aki már hosszú évek óta a királyi udvarban élt, mert az Orseolo család ellen  fellázadtak a Velenceiek, így Péter anyjával, és húgával együtt, István udvarába menekült. 
- És ez jó döntés volt? Péter király lett?
- Vazulból ellenséges gondolatokat váltott ki ez a döntés, és merényletet követett el István ellen. István nem ítélte halálra Vazult, de az uralkodásra alkalmatlanná tette.
- Hogyan lehet alkalmatlanná tenni valakit az uralkodásra ?
- Ne lásson, ne halljon. Megvakítatta, és a fülébe forró ólmot öntetett.
- De az iszonyú lehetett! Rágondolni is rossz!
- Valóban. De az elrettentés volt a célja. Vazul fiait pedig- Leventét, Andrást és Bélát,  száműzte az országból.
-  Ez akkor is kegyetlenség!
- Nem magáért, az országért tette, hogy egyben maradva, Európa része legyen, és stabil, erős országgá váljon. Életében még egyszer kíséreltek meg ellene gyilkosságot, de a legenda azt mondja, hogy amikor a szobájába lopakodtak az alvó királyt megölni akarók, leesett a falról egy kard, és István felébredt.
- És mi lett a merénylőkkel?
- Megvakította őket, és a bűnös karjukat levágatta. Bebizonyította, hogy öregen is kemény kézzel képes kormányozni az országot. Mikor  a Magyarországra békés szándékkal érkező besenyőkkel, erőszakkal léptek fel a határvédők, kettesével akasztatta fel őket., szerte az országban.
- Édesapám, mai eszemmel, gyermekként én bizony nagyon elborzadtam ezektől a történelmi meséktől. Biztosan igaza volt abban a korban Istvánnak. Tudom, hogy nagy tetteket vitt véghez, és országgá alakította a sok kis uradalmat, tudom, hogy egységessé tette a sokszínű népet, biztos, hogy ezekért hálásnak kell lennünk neki, de nem tudom, mit élhetett meg a lelkében, keresztényként, ilyen szörnyűségek után? Meddig élt István királyunk?
- 1038-ban halt meg, augusztus 15-én. Az általa emeltetett székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.
István sokat adott az országnak. Tudod fiam, egy fát is metszeni, nyesni kell, hogy erős nagy fa legyen. Ö is ezt tette. A szerte hulló, soknyelvű, sok színű népségből, erős nemzetet kovácsolt. Pénzt veretett, kultúrát és törvényt hozott. Országot adott. Magyarország. és magyarság általa lett. Ez a mese vége. Innen már történelem, amit majd az iskolai könyvekből megtanulsz. De ez az alapja annak, mert minden, ami utána jött, erre építkezett.
- Édesapám! Én nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt nekem elmesélte, és ígérem, hogy nem felejtem el, és mindig azonmód fogom  látni a többit is, hogy ezt hozzágondolom.
*
Az idő elszaladt. A kas készen lett. Haszna lett a törésnél. Kis Áron is felnőtt azóta. Az iskolák javára váltak. Végül, csak tanár lett belőle, de nem a véres történelmet, hanem a sokszínű és gyönyörű irodalmat tanítja, és teszi szebbé vele az ifjú lelkeket.