Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jó reggelt!

Beköszönt
kicsiny-szobámba a Nap.
Ég veled. Mondja a Hold.
S a horizonton eltűnik hallgatag.
Így indul új napom.
Neked, érted, és örökkön nélküled.

Te vagy az én Napom.
Én a Holdad vagyok,
örök kísérőd, éjszakás angyalod.
Fényed ha rám- ragyog,
- hol teljes körben,
hol vékony sarlóban,-
vagyok-vagyok.

Mint a párhuzamosok
futunk a végtelenbe,
remények, álmok,
dideregve, mind
kinn- alszanak.
Otthontalan, talajtalan,
csellengő magok.

Hűvösen józan a reggel.
Csend van. Hallgatok.
Az első ébredésben
mindig nálad vagyok.
Még alszol.
Álmod kutatom, keresem
benne kis-magam.

Nézem az arcod,
- a nekem oly kedves-szépet-
simítanám, de nem szabad.
Marad a sóhaj,
és a napi könyörgő óhaj,
hangod, - ha foszlányban is-
érjen el hozzám ma még.

Szemembe süt a Nap.
Vajkit. Könnyezik.
És megállt a szél.
Nem szárítja fel.
Szép, fájón is gyönyörű
a vasárnapreggelem.
Ez a gyatra kis dal, Neked énekel.

2010-8-1