Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

                        Kati

Kati még a taxis időkből jött velem, sokat segített a berendezkedésben, és a birtokra való költözés ideje alatt is, őszinte, jó barátnők voltunk. Nagyon kemény, nehéz élete volt. Egy gyermek édesanyja, férjezett, egy szobányi szükséglakásban élt, az ura alkoholista lett, aztán elváltak. Rengeteget dolgozott, a munka, a mellékállások tucatja, hozott össze minket. Hosszú évek múlva lett lakása, és nehezen – ahogyan én – lépésről lépésre szépítgette.

A taxi vállalat megszűnte után, mindketten máshová kerültünk, Én egy pénzintézet telefonosa lettem, és öt év után onnan is mentem nyugdíjba. Katit is megtanítottam a telefon, a fax kezelésére, így egy külföldi cégnél kapott hasonló állást, ami igen jól fizetett. Több, mint tíz éve voltunk barátnők, jókat dumáltunk, megtanított hímezni, mert azt gyönyörűen tudott, én meg befőzni, meg kertészkedni tanítottam. Vékony, csontos nő volt, minden  jól állt rajta. Takarítani járt, pedig jó eszű emberke volt, mindig mondogattam neki, lépjen tovább. Bele is kezdett egy esti gimnáziumba, de nem volt hozzá kitartása, az első pár hónap után feladta.

Amikor már szabadabbá váltak a külföldi utak, együtt mentünk ki Törökországba, és együtt voltunk többször a Balatonon, ahol a vállalatunknak volt üdülője. A fiát a szülei nevelték, ő csak a szabadsága idején látta, mert az albérletekbe nem tudta magával vinni.

Amikor a „birtok” meg lett, sokat volt nálam, gyakran itt is aludt, mert ha túlóráztam ö volt Zolikával, aki ugyan már kinőtte a gyámkodást, de mégsem akartam magára hagyni.

Mária néni közben eltávozott, az otthon csak egy rövidke levelet küldött, amit az irányítószám hiányában igen későn kaptam meg, még a temetésére sem tudtam elmenni. Vele ment el a múltam utolsó tanúja is. Giziről már rég nem tudtam semmit, ugyanis a garzonja címét nem adta meg, keresni se tudtam.

Kati érdekes emberke volt. A jó eszét arra használta, hogy rejtvények sokaságát fejtegette, és minden színész, vagy híresség életrajzi adatát betéve fújta, állandóan a pletyka lapokat vette, és minden szenzációt tovább adott.

Nagyon erősen dohányzott, egyiket a másik után gyújtotta, ettől a hangja egy idő után eléggé rekedtesre váltott. Mániákos rendrakó volt, soha semmi nem volt elég tiszta, állandóan takarított.

Jó humorérzékkel rendelkezett, de nagyon - mondhatnám hiper - érzékeny volt, vele nem lehetett viccelni, ő viszont Pest összes viccét elsőnek tudta, és igen jól adta is tovább.

Örök mozgósága révén elhízni sose tudott, pedig alkatához mérten eszméletlen adagokat volt képes megenni. Amikor vasárnapokon, vagy a szabadságolások alatt a szállodába dolgoztam, gyakran bejött hozzám, és  halálra ette magát, ugyanis a benndolgozók 25 Forintért vehettek személyzeti jegyet, amire a napi menüből lehetett választani, és ilyenkor kettőt meg tudott enni, egyet meg hazavitt.

Szerettem Katit. A lakást ketten festettük és tapétáztuk ki, csiszoltunk ajtót ablakot, és gletteltünk, csempéztünk, mint a férfiak. Nagy kaland volt. És tökéletes munka, mert Kati precíz volt a végletekig,fércmunka nem ment ki a keze alól, én meg kreatív. Mindketten szörnyen magányosak voltunk, és ez egy kicsit összehozott bennünket.

Sokszor próbáltam neki társat találni, de egy idő után letettem róla, mert a második randira sose került sor. Valami hibája mindig volt a páciensnek.

Barátságunk utolsó éveiben észrevettem rajta, hogy különös allűrjei lettek. Széles úton, nagy térségen nem volt képes átmenni. Úgy kellett erővel megfogni, és szinte keresztül cibálni. A hidakat kikerülte. Nem ment metróval. Többször visszament, hogy biztos be zárta e az ajtót, vagy eloltotta e a villanyt Aztán el kezdett félni, egyedül már nem jött el hozzám, csak ha érte mentem. Egy napon aztán eltűnt, nem tudtam mi történt vele. A szomszéd asszonya mondta el, hogy napok óta nem látta kijönni a lakásból. Úgy törték rá az ajtót, és került hosszú hónapokra kórházba. Nagyon súlyos pánik beteg lett. Senkit se akart látni, minden baráttal elszakadt a kapcsolata. Állandóan kerestem, de a telefonját is kikapcsolták, mert nem fizette. Az állása megszűnt, talán két hétig nem ment be.

Hosszú időre eltűnt az életemből, de én nem hagytam el, idődről időre írtam neki, amíg egyszer válasz is érkezett.

Akkor már Gáborral élt, aki jó tíz ével fiatalabb volt nála ami még számomra semmit nem jelentett ugyan, de családos is volt, két gyermek állítólagos apja. Azért mondom, hogy állítólagos, mert olyan mesét adott elő a gyermekeiről, amit talán maga sem hitt el.

A válasz levél után meghívtam őket Szilveszterezni hozzám. Volt két teljes napunk, mert elsején is maradtak, így adott volt az idő, hogy befoltozzuk a hiányzó éveket.

Gábor állítólag színész volt. Mielőtt Katival összeköltöztek játszott is valahol. Én ugyan ebben nem voltam biztos, de nem tartottam lényegesnek a dolgot.

A kórházban jöttek össze Katival. Hogy melyikben, ezt nem tudom. Gábor idegkimerültséggel volt ápoláson, mert a felesége megölte az egyik gyermeküket. Az elbeszélés nekem nagyon zavarosnak hatott, és ettől kezdve figyeltem az embert. A leszűrt tanúság az volt, hogy Gábor egy szélhámos.

A szilveszteri bulink után, Gábor havonta különböző mesékkel megjelent nálam, és mindig kért kisebb nagyobb összeget, míg a harmadik alkalommal közöltem vele, hogy nem tudok, nem akarok adni neki. Katira hivatkozott, hogy nincs mit enni, hogy számlákat kell kifizetni, vagy épp gyógyszert nem tud kiváltani. Csomagoltam ennivalót, de egy idő után ezt is megtagadtam. Katinak pedig megírtam, hogy érzésem szerint, a barátja nem jár tiszta úton, nézzen utána. Ezek után megszakadt a kapcsolat vagy három évre. Több, mint egy évtizedes barátságot szakított meg egy szerelem, ami végül tönkre tette, leamortizálta, anyagilag, testileg, lelkileg. Pánik beteg lett, elvesztettük egymást, bezáródott előttem , a világ előtt is. Nem tudom hova vitte az élet. Sajnálom, hiányzik. Próbáltam fogni a kezét, és húzni, de a gödör mélyebb, és erősebb volt a gravitáció, ott maradt.

Talán két éve, egy szép nyári délután csengettek. Kinéztem ki lehet, mert sokszor járnak házalók errefelé, mindenféle árúkkal, és ezekre nem vagyok vevő, be se engedem őket.

A kapu előtt Kati állt, és egy régi ismerős. Nagyon megörültem és meg is lepődtem. Természetesen beengedtem őket.

A barátnőm siralmas állapotban volt, a Gáborral eltöltött hét év teljesen lezüllesztette. Iszonyú volt a rombolás testi-lelki szinten. Amit elmondtak, anyagiakban mindent elvesztett, megspórolt vagyonkáját és lakását is, mert annyi tartozás maradt hagyatékként a végén felszívódott szerető után.

A történet akár szép zárása is lehetne az, hogy egy régi hódolója kereste meg, aki a kezdeti időben még nős volt, de nagybeteg feleséggel, és ezért Kati akkor hárította a kapcsolatot.

A feleség eltávozott, és a barát megkereste, immár szabadon, a hónaalá nyúlt és próbálta felemelni.

Hogy sikerült e neki, nem tudom, mert közben nekem volt egy szívrohamom, a megbeszélt találkozóra nem tudtam elmenni hozzájuk, és mire rendbe jöttem, már nem laktak ott.

Azóta nem kerestük egymást.

Harminc éve elmúlt, hogy lakom a „birtokot”. Ez alatt az idő alatt nem tudott kialakulni kapcsolat egyetlen szomszéddal sem. Különös környezet ez, az emberek nem köszönnek egymásnak.

Én, mikor ide költöztünk, becsengettem a két mellettem, meg a két szembe levő családi házba, bemutatkoztam, elmondtam, hogy most költöztem ide, és ha berendezkedtünk szívesen látom őket.

A két mellettem levő ház azóta kihalt, egyiknek új gazdája is van, gyönyörű kastélyt varázsoltak belőle, de azt se tudom, hogy hívják a szomszédom. A másik ház évek óta lakatlan, meghalt a gazda, és a felesége is, a kert bomlik, esik össze, és minden az enyészet felé halad. Azt se tudom , kié lett.

A két szembelevő egyikéből is kihaltak már, az örökösök sem fiatalok, de nincs semmi kapcsolat, velük sem.

A másik ház jó hat éve áll üresen lezárva, a tulajdonosa szintén meghalt, de aki megvette, már az is eltávozott. Azóta nem tudom kié.

Néha úgy érzem, a sorsom hozza, hogy örökre magányos legyek.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

liza

(szabó kiki, 2011.10.15 14:11)

hülye

Re: liza

(Zsóka, 2011.10.18 13:09)

Kedves Kiki!
Köszönöm a figyelmet, és a türelmet.