Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Katicabogár

 

 

Levelet kaptam.
Kedveset.
Ahogy bontogattam
kirebbent belőle  
tucatnyi apró, piros bogár
fekete pettyel, és szárnyát
kibontva szállt
szét a kertben.
Tőled jött. Köszönöm!
Azért kedves,
mert csak nekem küldted.
Kívántál hozzá
szép vasárnapot.
Hát eszedbe jutok.
Neked is legyen szép napod!
Itt minden újra lüktet!
Gyönyörű a kert,
tele  kékkel,
aranyeső után egy héttel, 
jácintok virítanak éppen,
és az ibolyák,
kék szőnyeggel takarják
 a rózsafák előtti teret,
s, hogy legyen valami átmenet,
lassan bomlik a sárga  nárcisz is.
Rózsaszínbe öltözött a barackfa,
ágak nem látszanak,
annyi a virág rajta.
Készül a kicsi szilva is,
és a mogyoró barna barkái után,
duzzad a  bimbó, az öreg birsalmafán.
Muskátlik piros gömbjei
körbeveszik a kicsinyke teraszt.
-Vártam,
már nagyon vártam  a tavaszt. -
Jól teleltek a télikertben.
A hinta is ott van,
 ahol ültünk benne ...
Szóval, éledezik minden megint.
Katicabogaraid is elengedtem,
minden virágra ráképzelem,
ahogy ideálmodlak néha, téged is.
Semmi nem változik,
csak az idő halad,
az állandóságban
egy dolog marad változatlan,
a változás, mint a kör,
mely önmagából indul,
és magába visszahull,
örökkön..
2011-4-3