Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Kései vallomás

Lelkem pőrére vetkeztem,
tisztán  nyújtom most át neked.
Megkötött szárnyam fogvatart,
már nem érem el a felleget.

Jövőm fürkészve bámulom,
az úton meddig mehetek,
leszel-e az útitársam
vagy ballagok majd nélküled?

Mondatom végén még nincs pont,
hiányoznak kérdőjelek,
- nem az élet sűrűjébe -
lassan már kifelé megyek.

Rohant mellettem az idő,
olyan sok minden kimaradt,
árral szemben úsztam mindig,
félretéve a vágyakat.

Összegezve múlt éveket,
dicsekvésre nincs jó okom.
Az út mellett zsákszámra áll,
az összegyűjtött mínuszom.

Köröttem a sok szép szavak,
gyakran üresen csengenek,
göröngyös út belém marta,
ne higgyek többé senkinek.

Elpukkant szó-buborékok,
csak adósságuk hagyták rám.
Maradj te mindig igaznak,
sok álnok, üres, bók után.

- uzsorás megszerzett kincsét,
koldus rátapadó nincsét,
ahogy rügy védi virágot,
éjszaka őriz csillagfényt -

úgy féltem a boldogságot,
amit te nyújtasz nekem.
Köszönöm, hogy széppé teszed,
maradék, kicsi életem.

Lelkem pőrére vetkeztem.
Tisztán nyújtom most át neked.
Viszonzásul, amíg élek,
vigyázni fogom életed.

2012.03.17.
 

http://www.youtube.com/watch?v=vS12vZhiQ5s