Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két világ kapujában

Két világ kapujában
(születésnapra)

Október vége van. Jön
November, hideg, kemény,
se nyár, se ősz, se tél,
hónap, egy a tucatból,
két világ kapujában
félúton, mint haldokló,
élet halál közt állva,
még kisem, az életből,
be sem, abba a másik
világba. Tudom, tél jön,
faggyal, hóval, jéggel.
Békét kötöttem sötéttel,
nagyon várom  a tavaszt,
virággal, színnel, széppel,
ahogy téged  naponta,
mikor lenyugszik a Nap.

Míg nem vagy, fájnak nincsek.
Üres hely, mit foglaltál
lelkemben, csak Neked.
Suhogó szárnya van az
ősznek, fekete, hideg.
Hiányod terjeng, mint a
hegyekben őszi pára,
csipkét sző fűre, fára.
Kedves mosolyod látom,
hangod itt rezeg bennem.
Játszol lelkem húrjain,
gyönyörű szent éneket.
Két világ kapujában
állok boldogan, Veled.

2010-10-20