Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Ketten

Nem párnacsatákra vágyom
hanem, hogy egy ölelésben
a lelkünk eggyé váljon.

Ha nem látok,
légy fehér bot kezemben,
s ha nem hallasz,
füleddé leszek,
mikor érezni nem tudsz,
vagyok a szíved.
Elfogadom,
hogy nem ártó a szándék,
  érted, ha kell,
pokolra is szállnék,
  ha nehézzé válik a földön járni,
megtanítanálak égbe szállni.
Ha kell, a szíved dobog bennem,
hogy minden bánatod
én is átérezzem.

  A rajtad esett seb,
  bennem is sajog,
  társad én vagyok.
Ha feltöröd a páncélt,
és magadba  engedsz,
 kettőnkből,
szívvel-lélekkel egy lesz,


Nem párnacsatákra vágyom,
hanem, hogy lelkünk
egy ölelésben, örökre eggyé váljon.
2010-04-10