Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Ki nem mondott szavak...

 

Ízlelgettem a szavakat
mint kamasz a csókot,
próbálgattam, hogy hangzanék
Tehozzád a bókok.
Anya, Anyuci, Anyukám,
melyik a kedvesebb?
mi az, mit szívesen hallanál,
hogy mondja gyermeked.

Hány év is telt el azóta,
mióta próbálom,
keresem a legszebb szavat,
mit neked mondhatnék,
ha meglelném merre vagy?

De nem vagy, örökre, sehol.
Nem voltál, nem leszel,
se anyu, se mama, senki.
Eltűntél, mint rothadó levél,
mit porral hord be a szél,
haló hang, múló igézet,
mely sehová nem ér.
Csak rovat jelzi létezésed.

Üres a helye a számban
a szónak, mit jelenthetnél,
hiányzik lelkemből helyed,
nincs már idő megtanulni,
a fogalmat, mi lehettél volna,
és ami lehettem volna én, neked.
Édesanyám, a gyermeked.

Ne félj, már nem kísértelek.
2008 május 3