Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

 

Kisjankó hosszú éjszakája.

 
Jankó valami különös zajra ébred. Zsibongott a feje, szédült, és fáradt is volt nagyon, hiszen előző nap a trágyát hordták ki az öreggel a Páskomba, és a szél még igen csípős volt, a lelket is kifújta belőle. A trágya meg érett, nehéz, és a bütykös villa nagyokat fogott , mire fel meg lehajigálta a szekérről, még az ina is reszketett.

Jankó ebben az évben töltötte a 17-et. Szakmunkásba kellene járnia, de megbukott, évet fog ismételni, és az öreg fél év után már nem is engedte tovább, ha egyszer úgy is újrajárja, minek menjen, csak hogy koptassa a nadrágot, és lopja a napot? A fene lusta kölkibe! Most legalább megtanulja mi a paraszti élet! Majd meghajtom, mint a zinger a varrógépet – mondogatta az apja. Jankó tehát keményen dolgozott a földeken az öreggel.
Csak tudná mire ébredt fel? Még korán van, hála Istennek, teljesen sötét minden, az orráig se látott, olyan sűrű volt az éjszaka. Hallgatózott egy darabig, különös neszek jutottak el a füléhez, nem is értette igazán mi lehet, hiszen a normális ember ilyenkor még az igazak álmát alussza.

Vissza is bújt a jó meleg ágyba, amíg az álom ki nem megy a szeméből, ma úgy is megint nehéz napjuk lesz, mert a trágyát, amit szétszórtak az elmúlt napokban, elkezdik beszántani. Készítik a talajt a dinnyének. Az öreg vezeti a lovat, ő meg az ekét fogja a földbe . Mindenképp megakart felelni az apjának, aki mostanában kezdte azt hinni, hogy egy semmirekellő fia van. Nem is nagyon jutott tovább a gondolatokkal, elnyomta a fáradtság, és hamarosan már csak egyenletes szuszogását lehetett hallani.

Az apja közben befogta a szürkét, felhajigálta a kocsira az ekét, meg az aznapi früstököt, mert addig szántanak, amíg az orrukig látnak, jó lenne, ha készen lenne az a darab, hamarosan jönnek a tavaszi esők, mossák bele a földbe a trágyát.
Boris megfejte a tehenet, már épp le is szűrte a tejet, készítette a reggelit a két férfinek, a szokásos sült szalonna tojással. A finom füstölt, sült illat bejárta az udvart, a kutya is macska is előkerült a szagra, ott ették egymást a konyha asztal mellett.

Bejött az öreg is, letette a kalapját, Boris szedett neki a tányérba, aztán a Jankónak is rakott. Hol a gyerek? kérdezte urát, szóltál neki?
Szóltam, mondta az öreg Jankó, megdörömböltem az ajtaját, biztos piszmog, eredj nézz utána, mert ha én megyek, még legorombítom. Lusta mint a kutya!
Ugyan-ugyan, hiszen gyerek még, elfáradt a szentem, nem szokta a kutya a szántást- vette védelmébe Boris egyszem fiát. Aztán fordult egyet, és ment a gyerek szobájába. Az ajtón halkan kopogott, hogy rá ne ijesszen. Janikám?! Alszol még kisfiam? Válasz híján benyitott a szobába. Bizony Jankó még az igazak álmát aludta.
Boris odament az ágyhoz, megsimogatta az alvó nagykamasz pattanásos arcát, és szeretetteljes hangon ébresztgette.
Janikám… jó reggelt… gyere kisfiam enni, apád már vár.
Jankó riadtan ugrott fel, bambán nézett körül, mint aki el van veszve, aztán, hogy hallotta édesanyja kedves hangját, felült az ágyban, és mondta, édesanyám mér nem gyújt villanyt? Miért megyünk ilyen sötétben a mezőre, hisz még az utat se látni?
Ne bolondozz Janika, hiszen hat óra, és teljesen világos van. no eredj mosdani, aztán gyere reggelizni, mert kihűl a szalonnás tojás. Azzal ott is hagyta az ágy szélén bambán maga elé meredő fiút, szaladt a konyhába. Az ura már éppen befejezte a reggelit.
No mi van a fiúval? Kérdezte Borist.
A szemit se tudja kinyitni olyan fáradt, nem is tudom, ma mégse kéne az eke után tenned. Sajnálom.
Sajnálod! sajnálod! Mordult az öreg. Mit akarsz belőle? Anyámasszony katonáját, vagy férfit? Nem hal bele, aztán ha megérzi milyen nehéz a paraszti élet, csak megembereli magát, és tanul, a fene essen a lusta fajtájába!

Jankó közben a sötétben csetlett botlott, sehogy se értette az öreget, de igyekezett meglelni a villanykapcsolót, hogy lásson felöltözni. Olyan cefet fekete sötét volt, hogy az istennek se találta, pedig tudta hol van, most mégis mindennek nekiment. Apja a nagy csörömpölésre nyitott rá, épp akkor verte le az éjjeliszekrényről a rádióját.
Mi a rosznyavaját csinálsz te gyerek? Mordult egyet az öreg?
A kapcsolót keresem édesapám, hiszen olyan sötét van.
Sötéét? Ne bolondozz hallod e?! Hiszen már majdnem süt a nap!
Jankó megmerevedve állt meg, félbeszakadt a mozdulata, és csak nézett maga elé, mint aki hinni se akarja, hogy nem látja fényt.
Mi van veled fiam? Enyhült meg az öreg, tán földbegyökerezett a lábad?
Nem látom a világosságot édesapám! Mondta csendesen.
Ejnye mán, ne bolondozz te gyerek, ez nem jó vicc! Megver az Isten!
Nem hazudok édesapám. Nem látom a világosságot! Ha tényleg megvirradt.
Nem virradt meg fiam, még nem.Mondta az öreg Jankó, mélységes bánattal a hangjában. Eredj csak feküdj vissza, pihend ki magad. Hosszú még az éjszaka.
Aztán csendesen betette az ajtót .

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.