Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kőbe zártan

J.L Festőművész képéhez



Homokhegyeket építek
naponta emlékeimből,
de álmomban szétpergeti
óceánokról vágtató szél.
 

Fájó, hosszú évek, akkor is
gyöngyöket érlelnek majd,
a bánat porszemeiből,
ha leomlanak a kőfalak..


Sziklába merevült arcom
fogvatart, vérem elapad.
Szerelmem ördög vigyázza,
kopár sziklán hal ki a láng.


Körön kívül maradtan,
nem segít a néma fohász.
A Föld szilárd most alattam,
lábam megvetem keményen.


Szemedbe nézek kevélyen,
ha akarod, ha nem, úgyis
örökbe fogadlak, leszek
mostantól, mostoha fiad.

Régi-új honomból visszavágyón
kebledre édes-hazám.

2011.07.22.