Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KŐBEZÁRTAN

J.L Festőművész képéhez



Homokhegyeket építek
naponta emlékeimből,
de álmomban szétpergeti
óceánokról vágtató szél.
 

Fájó, hosszú évek, akkor is
gyöngyöket érlelnek majd,
a bánat porszemeiből,
ha leomlanak a kőfalak..


Sziklába merevült arcom
fogvatart. Vérem elapad.
Szerelmem ördög vigyázza,
kopár sziklán hal ki a láng.


Körön kívül maradtan,
nem segít a  néma fohász.
A Föld szilárd most alattam
lábam megvetem keményen


szemedbe nézek kevélyen,
ha akarod , ha nem, úgyis
örökbefogadlak, leszek
mostantól mostoha fiad

Régi-új honomból visszavágyón
kebledre édes-hazám.
2011-7-22