Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Köszönöm, hogy létezel

  J.L-nek.

Mindig érték,
-bár szűken mérték-
de volt  egy- két jó barát,
kivel  meg tudtam osztani
csendes esték,
keser-édes mákonyát.
Könnyebbek lettek ettől
a szürke, hosszú másnapok,
drága volt mindig lelkemnek,
mit barátaimtól kaphatok..
Őszinte szó, mint tiszta víz,
ha az úton szomjazom.
Nem nagy dolgok, apró öröm,
egyszerű odafordulás,
néha  -ha még oly  közhely is,-
csak kedves, esti csacsogás.
Fontosabbak a barátságok,
mint a napi vacsora,
nem akartam én a magányt,
nem is bírtam ki, soha!
***
Ma este szörnyen messze vagy!
- pedig sose voltál még ily közel, -
rád gondolva mondom most,
köszönöm, hogy létezel..
2011-4-9