Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kövek között

 

 

Feketéllő, nagy kőtornácon állok,

Nézem az elém táruló világot.

Hátam mögött is kőből a falazat,

Tenger felől hűs levegő simogat.

 

Távolabb álló oszlopos csúcsokon,

- mint sok néma, réveteg kőszobor,-

Harcos őrei e’ kemény világnak.

Oda a szelek is, aludni járnak.

 

Madár se rebben, faág meg se moccan,

Csak egy fürge gyík, futott tova gyorsan,

A málló kövek között bújócskázik,

Sok apró bogár is kövek alá mászik.

 

Táj kemény zordsága maga a szépség,

Felhőtlen csillog felettem a kék ég.

Túl, tömör, sötét, sziklaoszlopokon,

Tenger morajlik, csapódik a kőnek,

 

Kék égen lassan, habos felhők nőnek,

Minden jel szerint, gyors esőt ígérnek.

Sötétlő, mohos kőtornácon állok,

Csodálom ezt a csodaszép országot.

  

Agyamban, szívemben megőrzöm képét,

Tisztelem békés, szorgos, tiszta népét.

Békém, nyugalmam náluk megtalálom,

Mesevilágába vissza-visszavágyom.

 

De gyökereim máshol nőttek mélyre,

Visszaszállok, mint fecske a fészkére.

 

Dánmark, 2014 május