Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Lábadozás.

Emlékeid erdejében
bíborvörösen kel a nap,
nyiladozó értelmedben,
az én helyem, mondd, hol marad ?

Leszek e, ki voltam néked
a csend, a béke, szerelem ?
Mondhatom e, ha megkérded:
Te vagy csak az életen ?

Megérted e egyszer talán,
ha kisüt újra majd a nap,
sok hideg téli éjszakán
aggódva visszavártalak?

Érzed e ha átölellek,
  ez éltetett sok éjjen át?
Elhiszed e, hogy szeretlek,
és szükségem van így is Rád?

Fogd meg kérlek a két kezem,
menjünk az úton tovább,s
  meglátod, hogy rózsát terem
ez a szúrós, tüskés ág.

Lesz még nekünk boldog napunk!
Hidd el Kedves, én tudom ! Baj
  nem lehet, hisz együtt vagyunk,
s én a kezedet fogom.

Bp. 1983 augusztus.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.