Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lánclevél



 

Ma kaptam.

Azt írja, tovább kell küldenem,
mert ha nem, véget ér az életem,
és sosem jön el a szerelem.
Arra biztat, mondjam el
érzéseim annak, akit illet,
mert könnyen megeshet,
hogy nem lesz rá idő,
és lehetőség, vagy Ő,
vagy én, messze utazunk,
az idő pedig, szalad,
könnyen, mint a gondolat,
és hamar a végére ér.
Elmondom hát, most,
amíg mindenki él:

Meglehet, hogy ebből semmi nem igaz,
-én mégis elküldöm, -
mert mi van, ha mégis az?
Van, akit szeretek,
és jó lenne,
ha viszontszeretne,
és nem lenne vis major,
sem lecke.

Köszönöm azoknak,
akik mellettem voltak,
vannak, vagy lesznek,
elmondom mindezeknek,
hogy jó volt,
és szép a találkozás,
hogy örömet adott,
és nincs változás.
Fontosak ma is a barátok,
a régiek, a kipróbált fiúk és lányok,
a bajban is ott-levők.
Köszönet érte!
Jóban-rosszban, mert megérte!
Vigyázok rájuk, és nem felejtem el,
hogy szóban mondjam el,
szeretem őket,
és jó érzés tölt el,
ha rájuk gondolok.
Menjen hát a levél, mint a gondolat,
és tudja, akinek szól,
mit mond a tartalom, akkor is,
ha ki, sosem mondhatom

2011-3-20