Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 Látogatás.

Nyirkos este lett,

s a hegy felett

köd ült.

Bebújt ruhám alá is.

 

Fázósan bandukoltam

a betegszagú

folyosón.

Szemem égett,

és fénylett

ezercsillagú

lámpa.

A folyosó sivár

világa megérintett,

 

Szobád

üres ággyal fogadott,

szívem beleremegett.

Féltem.

Kerestelek.

 

Előbújtál a homályból,

de lelked

nem találtam meg.

Beszélgettünk.

Üres volt az óra,

csak eltelt.

Kérdeztelek,

Te

pedig hallgatsz.

Tudom, hogy hallgatásod

félelmet takar.

 

De jó lenne most

embernek látni,

ki érzelmek alól

nem kivétel.

Micsoda kitétel, hogy

férfi ember nem lágyul!

 

Mondd, mit takar, ez

a szikár külső?

Van benne szív is?

látsz mást is?

Vagy csak önmagad?

Mert érted a harag.

Nekem rombolod magad!

 

A mélység

vonzása nagy.

Mi lesz, ha elengedjük

egymás kezét?

1987 nyara

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.