Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legyél

Búcsú


Elment.
Űr tátong utána, a lelkemben csend, némaság, értetlenség. Elszállt, kilépett, itt hagyott. Negyvenhárom volt, a legszebb kor, érett, szép nő. Két gyermeket hagyott urára. A fájdalmat csak az tompítja, hogy sokat szenvedett. Túl sokat. Okos volt, intelligens fiatal, és szép. Három évet harcolt végig. Vesztett, vagy nyert? Ki tudja. Vesztett, mert az élet nélküle megy tovább, és nyert, mert vége a fájdalomnak.
Holnap kísérik utolsó útjára.

Egyelőre dermedten konstatálom, elment. Már nem tudunk többé bölcselkedni, megvitatni dolgokat, megosztani bút, vagy örömet. Csak nézem az alig pár hónapja róla készült képet, és annyira nem tudom felfogni a valót, áttenni múlt időbe a létezését: VOLT.
Nyugodj békében drága Hugi! Bennem élsz tovább, amíg majd egyszer odaát, talán találkozunk.
Hiányozni fogsz. Zsókanyud

Legyél

Legyél nekem, egy apró csillag az éjszakában.
S legyek én, halvány fény az utadon, az oda-átban.
Érezzem - ahogy mindig - lélekben hozzánk is tartozol.
Legyek csended a robbanásban, hited a bizonytalanságban.
És légy lelkemben te a béke, a mindig-szeretet melegsége.
Soha nem szült, édes gyermekem, szemed szép sugara,
Ragyogjon nekem, amíg meg nem hívnak engem is az útra.
Hangod selyme, ölelő karod melege, szavaid kedves zenéje,
Szép volt. Köszönöm. Köszönöm, hogy tudtál szeretni, annyi éven át,
mint egy Zsókanyát. Legyen békés, nyugodt az álmod.
Minden, ami szép volt, az maradj nekem. Istenem áldjon!
Sosem feledlek el…

2015.08.30.
.