Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Leltár

Suhant autónk a sztrádán,
s én titkon néztem az arcodat,
- szívem felderült nyugalmad láttán -
szemed a fényben hunyorgott kicsit,
s visszatükrözte gondolatodat,

Köröttünk csend volt, hallgatott a táj,
kopasz faágak, még hóban a határ,
falvak tűntek el mögöttünk, és városok,
utcák, és rajtuk emberek jártak,
előttünk tisztelegve sorfalat álltak,
a régi és új házsorok .

Mint kopott filmszalag, percegve
pergett most előttem a volt,
sóhajtottam mélyet a csendbe,
- Istenem, már három éve múlt,
hogy sorsom kezedbe tettem -
titkon megint az arcodat lestem,
lelkedbe akartam látni mélyen,
kiolvasni onnan a jövőt,
hogy évek múlva, ha újra erre járok,
ritkulnak-e majd a sóhajtások,
ha közös múltunkra gondolok?
És Te? Emlékszel-e, erre a napra,
mikor hidegen, némán, sorfalat álltak
nekünk e kedves házsorok?

 

1984