Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Letargia.

 

 

Nem tudok szépen zenélni,

a meséim is régiek,

lelkem meg ósdi bútordarab,

nem kell az már senkinek.

Nem tudok szépen énekelni,

hiába van bennem szeretet,

hangom nem szirén hangja,

mi megzengetné az eget.

Magam sem vagyok

kagyló Vénusza

ki a habokból kikel

mi végre vagyok a földön

ha rám már senki nem figyel?

Jó lenne csendben köddé válni

mint őszi harmat,

ha kel a nap

talán szivárvány

lehetnék

vihar után

kék ég alatt

lennék lepke

röpke létben

selyemgubóba

lárvaként

várhatnék

egy új tavaszt.

Mindegy, csak ne lennék

oly magányos, mint a mag

mit homokvihar sivatagba

véletlenül elkavart.

 

2008.10.16.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.