Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  

 

 

Kép

 

Letargia.

 

 

Nem tudok szépen zenélni

a meséim is régiek

lelkem meg ósdi bútordarab

nem kell az  már senkinek.

Nem tudok szépen énekelni

hiába van bennem szeretet

hangom nem szirén hangja

mi megzengetné az eget

magam sem vagyok

kagyló Vénusza

ki a habokból kikel

mi végre vagyok a földön

ha rám már senki nem figyel?

Jó lenne csendben köddé válni

mint őszi harmat,

ha kel a nap

talán szivárvány

lehetnék

vihar után

kék ég alatt

lennék lepke

röpke létben

selyemgubóba

lárvaként

várhatnék

egy új tavaszt.

Mindegy, csak ne lennék

oly magányos, mint a mag

mit homokvihar sivatagba

véletlenül elkavart.

20081016

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.