Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LEVÉLVÁLTÁS 4

LEVÉLVÁLTÁS

Tudod, sok éve már,
hogy készülök leülni veled,
elmondani, amit leírni nem lehet.
Először reméltem csak,
hogy hiányzom majd,
mint az egyik kezed,
Mert az élet mindent
párban teremt.
Szívből is kettő kell,
ezért egy életen át  keresed
aki a párod lehet.
Sok év pergett le azóta,
hogy rácsodálkoztál
a fényre, az igazi valóra,
hangok szépségére,
simogatásra, a jóra,
és meghatározta a tett,
mit várhatsz, ha megesett.
Szívem és a lelkem
előtted mindig nyitva állt.
Megvolt a lehetőséged-
ami engem nem illetett –
hogy megtalálj. Nem kerestél.
Imádkoztam, hogy ha egyszer is,
de megöleljelek. Megkaptam hát,
mert Isten hozzásegített.
A  nyitott ajtóra, és rád
bíztam a gondolatjelet,
hogyan lesz tovább, jelezve,
hogy mindig várva vagy.
A válaszod fájón torkomon akadt.
Közös karácsonyálmom virágát
elvitte az őszi  fagy. A vonal ezzel
örökre megszakadt.
A pontot keményen,
 konok akarattal
gördítetted oda önmagad,
tudatva velem, nincs igény,
lelked nem vevő, mit adhatnék én
ennyi eltelt év után?
De elfeledted, az évek
bennem is múltak. Szeretettel
rajzoltalak meg minden évben
újnak, ha egyszer látlak , ne
legyen nehéz a felismerés.
Bennem nőttél. De eldobtál.
Olyan levél ez, mire nem
fordul válasz. Csak az ajtó zaja
van, amit rám csapsz , végleg.
Itt hagyva az ürességet. Én mégis
azt kívánom, amíg élek, boldog legyél.
A pontból már nincs időm
gondolatjelet nyújtani, és
nem tudom  belőled  sok év
negatívumát kioldani. A válaszok
ki nem mondott kérdéseidre, élnek
amíg élek, aztán majd őrzi a nagy
kollektív emlékezet. Kívánom
mielőbb halljon el, soha többé
ne ismétlődjön meg, a benned élő
 fájó tapasztalat.. Ismerd meg
 a szeretet melegét, a megbocsájtás
örömét, és az elfogadás boldogságát,
hogy igaz emberként teljen el az élet.
Az én Istenem óvjon, és őrizzen téged.
Budapest 2017 11.14