Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levélváltás I.

Szia! Rég láttalak.
Hogy vagy?
Remélem jól, és élvezed
a nyugdíjas éveket.
Most szabad vagy
mehetsz, mint a madár,
mindent megnézni, járni,
szállni, mint a szél!
Értelmet adsz az éveknek,
és örülsz, hogy végre
nyugdíjas lettél

*

Szia! Az túl szép lenne,
hogy minden oké, de élek,
vagyok, fájdalmakkal,
 eszem még helyén,
 és mennek a napok.
Ki tudja mennyi,
mi nekem adatott,
peregnek gyorsan,
mint a wc papír, ami
a végén jobban fogy.
Már nem figyelek, csak
tudomásul veszek,
és eszem, hogy még
életben maradjak,
tanúja legyek a napnak,
hol minden megtörténhet.
Ki tudja, tán a lottón nyerek?
(Gondoltál már arra, mit kezdenél,
ha egyszer gazdag lennél?)
Vagy, ami ennél is merészebb,
még szerelmes  is leszek.
E helyett, pelenkákat mosok
-no nem az unokám-
hanem édes kiskutyám
kit ingerel a tiszta szőnyegem,
és tesz is érte, hogy sokáig ne legyen.
Torkát gyakran kiereszti,
-talán sejti a kis gonosz
hogy már halkan hallok-.
de a jutifaliért mindent bedob.

Szóval, az élet így pereg.
Vannak szomorúbb dolgok
de ez a világ már nem nekünk való.
Erről nem is szólok. Sajnálatos eset.
Kinn a fán, elkezdett dalolni
 ma egy kismadár. Tavasz jön megint,
és újra lesz majd nyár!
Elcsoszogok a postára, feladom,
tudom, hogy várod  válaszom.
2017.02.21.