Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levélváltás II.

Hírek, ami  már nem érint,
mégis felkavar, mint  őszi szél
fújta avart, nem fájó, mégis
űrt hagyott. Képzeld, a múltam
elment. Itt hagyott mindent.
Sajnos a minden elenyészett.  
Nem maradt szerény személyén
kívül semmi. Szörnyű bajt kapott.
Kezelést el nem fogadott. És
erről mélyen hallgatott, akkor
fedte fel, mikor már menni se
tudott, csak feküdt az ágyban. Még
felköszöntöttem, ideges volt,
elzavart. Reggel eszméletlen
találták. A mentőt  nem várta
meg, elszökött. El sem köszönt.

Nemrég hagyott el majdnem lett
menyem, fiam volt menyasszonya.
Szép volt, fiatal, nagyon szerettem.
Követte Picurkám, vén ebem (Én
altattam el, nagyon megviselt.)
Majd öreg színész barátom, ki
kiállításainkon szerepelt.
Azóta is néma a színpad.
Ma már, csak a lelkemben szaval.
Hálás vagyok neki a hangért.

Alig utána a mester, Ő
házam  tatarozta. Húszéves
barátság. Pár hónap alatt
ismeretlen kór lett gyilkosa.
Nem tudok békét kötni ma sem
a ténnyel. Túl sok a múlt idő!  
Lassan oda jutok, szégyellem, én
még élek, még vagyok, mily jogon?

Tündér feketémnek tegnapon
vették el a nőiségét, most
mellette virrasztgatok, szegényt
megviselte a jövőtlenség szele.
Gyönyörű jószág! Sose örökítheti
mit örökül ő kapott.
Okos intelligens állat, még
nem érti, hogy az élet fájhat.
Kicsit hiperaktív, mint a kor,
amiben született, tisztának,
nevelhetőnek! A dokinak
nagyon tetszett! Mi meg imádjuk.
Jó hogy lett. Nélküle már ásnák
nekem is a gödröt, de érte
maradni kell, nagyon akarja,
hogy falkánkban helye  legyen. Egy
igazi, kicsi szépség, meg akar
felelni, látod, érzed rajta,
gondolkodik, akár az ember.
Csodálkozik, nem érted mit akar?
Lelke hatalmas, szőre fekete
szíve arany, hűsége örök,
érdeknélküli, édes kölyök.

Megtöltöm poharam idővel,
múltunkból és  jövőnkből teszek,
felkeverem, tán ezzel lazább
lesz a jelen, könnyebben viselem.
Mert fogy, ami érték, és terjed
mi vétek, tán  tisztábbá teszi
a sötétséget, mely ránk borul.

Ne haragudj, hogy többet írtam,
de kellett ez is, úgy, mint a
tavaszi ár, senki nem rendelte,
mégis idetalált. Ölellek
szeretettel mind-ötöket,
és kívánok jót és szebbeket!
Nézem a kék eget, mi fölénk borul.

Süllyedő világunk elér az
aljba, nincs erő, mi visszatartsa.
Ha onnan nem tud elrugaszkodni
nincs remény, hogy nézzen a Napba.

2017.03.07.

 

 
 

Profilkép