Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levélváltás III.

Mi újság nálatok?
Nagy a csend, rosszra gondolok.
Ugye nincs bajotok?
Az idő itt is halad-
nem tudhatom, ami van,
meddig marad?
Félek a téltől-
Mit gondolsz? Csinál havat?
Tarol majd?
Készülök.  Spájzolok.
Elkértem a maradékot,
minden fámtól,mit a fagy,
a jég és a vihar meghagyott.

Képzeld, a napi érést barackból,
szilvából,  naponta főztem.
Apró üvegekbe, mint a gyógyszert
úgy pakoltam, és mellé
loptam a nyári Napból
egy marék sugarat. Remélem
a télben majd felragyog.
A megfázásra gyűjtöttem
tányérvirágait az illatos bodzának,
télen jót tesz. Szárítottam csalánt
teának, meg mentát. Szeretem illatát.

Zacskókba rakva pihen a hárs is,
és lassan érik az apró uborka,
vitamintáram gazdagítja, és készülök
a többivel is, mindből egy keveset.
Ha eljössz, megkóstolunk mindent.
Sütök valami finomat neked.
Írj hamar! Mondd el, mi van veletek.
Addig is, ölelem a lelked,
és kívánok jó egészséget nektek.

***

Drága öreg Barátném!
Nagyon vártam soraid.
Megvagyunk. Tudod, szívóssá
tettek az évek, én már  csak nézek
és nagyokat hallgatok. A holnapok
meg lassan jönnek, átlépnek rajtam,
edzett vagyok, már meg se hallom
mit mond, ki bántani akar.
Önpusztító lett az új nemzedék,
és ez nagyon fáj nekem.
Nem tudom hol, és mikor rontottuk így el?
de valami azt súgja a lelkemben,
jön majd a nagy szél, leviszi a történelem
porát, és aki akar,végre majd tisztábban lát.
A szívem azt súgja, hazatérnek. Mind.
És erős, egy nemzet leszünk majd megint!
Ha fentről a Teremtő  ránk tekint, nem
csattan haragja, mert népe apraja nagyja
egyként felleli, ez a hely, hol önmagát megleli.

A télre mi is készülünk. Öreg szervezet jobban fázik.
Lélekmelegítőnk beszereztük. Reszketeg kézzel
kapaszkodunk  egymásba, az agyunk még tiszta,
 és bízni, hinni megtanítottak az évek, a remény
nem halt meg, az út is itt fut, remélem  az ember
ebben a korban, már nem téved el megint .
Ha az Úr velünk marad, még kapunk néhány szép évet.

Nem gyűjtök kocsira, házra, nem rakok betétet
az unokámnak, hisz megtagadott. Úgy tépte ki
gyökereit, mint silány kerti gazt. Elengedtem.
Már nem harcolok. Sorsát az Úrra bíztam, segítse őt,
és a hozzá hasonló sok tévelygőt.
Drága barátom, vigyázz magatokra,
és a világot úgy lásd, mint egy filmet,
amiben nincs már semmi dolgod.
Egy, mihez jogod van, és azt jól megfontold!

Talán nem túl vidám most levelem
ma  nem a könnyed dolgokat kerestem.
Megláttam azért minden jót, és szépet,
tartson meg az Isten továbbra is téged, és
családod legyen egészséges! Vigyázz,
gyilkos nagy meleg jön, ne menj ki a fénybe!
Lassan készülődjünk a hosszú hideg télre.
Ölelésem küldőm, érezd meg melegét,
várom válaszod újabb üzenetét.

Budapest, 2017.08.01.