Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ma I.

 

 

 

         

Ma, valahogy
nem állnak össze
a rakoncátlan szavak.
Akárhogy is szeretném,
 a ritmus hamis marad.
Az égen is formátlan,
szürke, eső felhők úsznak,
márciusi hideg szelek,
ruhám alá bújnak.
Libabőrös lett a szívem,
mélyen, bentről fázom,
embertelen , gyilkos szél,
söpör a világon.
Európa fázik, vihar tépi
arcát, megdermedve
áll, nem vívja még harcát.
Idegen hordák
döngetik a falat,
hihetetlen mindaz,
amit a tény mutat.
Mire szeme kinyílik,
és magához tér a nép,
senki földjén leli magát,
elvették mindenét.
Szokását, hitét, hazája
földjét, más birtokolja,
asszonyát, gyermekét,
biztosban nem tudja.
Mit vérével gyűjtött,
már más bitorolja.
Sírod meg van ásva,
szegény Európa.

Budapest, 2016.03.15.