Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Matrózcsomó

Nem tudom ki vagy,
csak úgy megláttalak,
s mint egy áramütés
a szívemig szaladt
egy belső üzenet .Nekem
kellenél, s ha visszanézel…

S eljött a pillanat.

Lépteim méred, nem több,
nagyobb se, mint tiéd.
A nagy szabadság póráza
ajtómtól- ajtódig, kimért.
Lázadásaimban ott a félsz,

keretben a létezés..
ha szűk, fuldoklom,
ha nincs, zuhanok  
földről ég felé,
és távolodsz.
Zuhansz, nő a távolság.
Fogy a bátorság!

Mi lesz veled, ha magadra..?
 Én, a magányba, halok

2016.01.30