Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megértés

 

 

Megtérés
Eljött az ősz, és jött nyomában a tél is,
délre szálltak a madarak,velük mentem
én is. Gyökereim itt nőttek a mélybe,
ágakat, és lombot, észak tett fölébe,
vékonyka  törzsét, magam  növesztettem,
szívóssá, keményé, magam én edzettem.

Van olyan ajándék, két hazát ad az ég.
Szeretem az észak, hűvös lélegzetét,
gyorsan vonuló, színes, felhős egét,
égig érő fenyők, szélsuhogásában,
otthon vagyok vizek vad zubogásában.
Ismerem a nyelvét, élem történelmét,
óvom tisztaságát, védem buja zöldjét,

éjszakánkét mégis, ha álmodom néha,
gyermekként szaladok, le a bányatóra.
Hallom édesanyám kedves hívó szavát,
és, mint nagyhatalmat, tisztelem az apát.
Ismerem az utcát, minden árkot, bokrot.
Nyelvében a nyelvem, soha meg nem botlott.
Sok - sok régi barát, az első munkahely,

túlfűtött vágyak, az édes, nagy-szerelem.
Itt van a gyökerem, ide jövök haza,
és ha időm lejár, indulhatok haza.
Szerencsés embernek érezhetném magam.
Nem gyötör már honvágy, kettő hazám is van,
a dolog mégis, valahol erősen sántít,
ahol épp nem vagyok, mindig az hiányzik.

Újhazában, új fészekrakásba kezdtem,
az elhagyott régit, fájón eltemettem.
Az elkészült fészek, máig üresen áll,
régiből is kirepült, az a kicsi madár.
Erős hangú apámhoz betársult jó anyám,
kedves, hívó szavát, a temető zengi,
a régi házunkban sem vár már rám, senki.

Megtérek csendesen, hozzátok pihenni!

2015