Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉGIS:


Mindennap levetkőzlek.
ahogy  ünnepi ruhát
elteszlek lelkem fiókjába
mint értékes relikviát.

Kimosom ujjamból
bőröd érintését.
Szél viszi illatod.
Fésű űzi hajamból
kezed nyomát,
hangod bársonyát.
idő mossa el,
ne visszhangozzék.
Simítom ágyamból
tested lenyomatát.

Nyugovóra térek.
Lehunyt szemembe éjjel
beleégetnek az álmok.
Reggelente, ha ébredek,
a te szemeddel látom
a világot.

Mindennapok harcaiban
melletted állok.
Néma árnyként, hol előtted,
hol mögötted. baktatok

Néha csak sarkadig érek
Te meg egemig ragyogsz
Halvány fénnyel égnek
fejünk felett a csillagok

Minden este levetkőzlek,
másnap mégis  bennem élnek
örök időkig, az emlékek.
2011-2-4