Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Megkötözve


Szörnyű a kín,
mit a némaság ad,
könnyek árjától
dagadnak folyók,
a lélek kiszárad.


Üresen koppannak szavak,
hazugság-füstbe csomagolva
pirul a gondolat szégyenében,
forró szitok az eget ostromolja.
Tízezrek aranyban fürdenek,
míg milliók gyomra korog,
éheznek gyermekek, a pénz
hó végére elfogyott.


Orkán bömböl, viszi
fej-fölül a tetőt,
jég veri a learatatlan ehetőt,
ami mégis megmaradt,
tűheggyel égeti szét a Nap.
Gyilkol, ami eddig életadó volt.


Ki rabol, nem féli a törvényt,
szabadon arat. Tisztességest
nem véd bírói had. Keservtől
csordul a lélek, mert annyira fáj!
Könnyeinktől sósabb az óceán.

Uram! Nézz le ránk!
Így akartad?
20090728

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.