Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Merengéseim

 

 

 


Fotelban ülök, ráérőn, puhán,
bambulok az áprilisi nyárban,
tegnap még tél volt, szél táncolt tavon,
jeget rakott elénk, betonútra,
ma felhők úsznak át, fodrozódva,
közöttük fény zuhan, fagyott tóra.
Vadkacsák, éhes sirályok járnak
a levágott nádasok mentében,
apró halakat, étket keresgélve.
Fű, park, még nem ébred, hideg a szél,
menekülőben, de még itt a tél.


Ablakon át nézem ezt a tájat,
figyelem a parki  fenyőfákat,
madársereg eleséget keres,
én- a csendben- téged kerestelek.
Nézem míves bútoraid fáját,
felfedezem ezer szellem mását.
Üzennek a hajdani mesterek,
minden arc, egy igazi műremek.
Nyílt szemű vének, huncut ifjoncok,
regélnek  múltról, ki hogy volt boldog.
Bámulom őket, fagyökér arcuk
elmondja, véres, kemény volt harcuk.

Merengésemben elér az este,
vacsoraidő, asztalon étel,
a nap elmúlt, teljes egészében.
Peregnek percek, kezem, kezedben,
lelkemben csend, jó nekem itt, nálad.
Nyomot kéne hagyni utókornak,
lesznek még, kik erre kóborolnak,
ahogy én láttam, sok vissza-évet-
érezzék meg, a nagy mindenséget.
Mondja el a hely, hogy erre jártunk,
jó nagyon, hogy egymásra találtunk.
Ha lesz, még akkor is érzés, öröm,
mondjanak egy imát. Megköszönöm.
Sverige 2013 -5 -8
 

 
 

Profilkép