Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Merre, hogyan....

T.A-nak. 

A lét nem könnyű
Felhők tonnái nyomják vállam,
reszket  súlyuk alatt  lábam.
Mennék, hegymenet fáraszt,
emlékek tucatja áraszt
mérgezett ambróziaillatot.

Magányod nem tudom oldani.
Poklod te cipeled,
tüze engem emészt.
Feloldozást nem ad nekem az ég.
Mindenki tud, csak te nem.
Titkokat nyitogatsz,
a hetedik ajtód pecsétje
mégis, örökre megmarad.

Világokon átfénylő fáklya,
hívogató lidérc álma,
csillagközi gyémánt,
mindent elnyelő fekete lyuk,
karácsonyeste csengettyűje,
"menyből az angyal" szent zenéje….

Kifordított lelkemből hullasz
mint holt után  hagyaték.
Lakatlan házon lakat marad
  karambolozott pillanat,
az az  utolsó ölelés.
2011-5-27