Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

 

Morzsa, mese morzsa

 
Prózavers

A lány boldogan lobogott, nagyon szép sms-t kapott. Távoli szerelme írta, "Ma este veled leszek, várj, rohanok hozzád, éjjel érkezem"

Főzött sütött, szépítkezett, izgult, mint apró kisgyerek, hogy a szebbik oldalát lássa majd a kedves, ha megérkezett. Illatos fürdő, parfüm, kence-fice, és étek az asztalon, kicsinyke vörösborral, vázában virág, az ágyon új huzat, illatos, vasalt, és a legszebb hálóing, mely csábosan villant bokát combot mellet.
És jött az éjszaka, de a kedves nem lett hazajövő, csak várt. Arcán a simult bőr a várakozásban fáradt, a virág a kehelyben lassan száradt, s a vágyott gyönyör lassan fájó csömörré lett, mert a kedves késett. S mire elhalványult az éj sötétje, átizzadt órák nehéz szívverése vonszolta magával a hajnalt , amikor a gyertyalángja az utolsó lobbanásban elhalt, a lány dühében a szépen terített asztalt befalta, s hogy végre legyen némi nyugalma, kiitta a borOs üveget üresre. Fáradt testét a gyűretlen ágyba vetette, és az átvirrasztott éjszaka nyomása erőt véve rajta, a paplant hóna alá csapva, álomba szenderült, mélyen, mint kavics a tó fenekén lenn.


A kedves ugyan késve, de végre befutott, mikor a nap a hajnali horizontra jutott, s a kulccsal a szobába lépve, rémkép tárult szeme tükörébe.

Előtte egy vacsora maradékától szét zilált asztal, csonkig égett gyertya, mint elhagyott ravatal, száradt virággal, és a kedves, borszagún horkol a vetetlen ágyban.


Lelke csordultig keservvel gyásszal, firkantott néhány sort, az asztalra dobva, és szedte a sátorfáját nyomban.

"Kit így várnak, annak helye nincs, így a magány is szinte kincs! Megyek, ahol szebben fogadnak, és ezzel vége a dalnak!"

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.