Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Morzsák III.

 
Kedd.
Megjött a net. Most megint van kapcsolat a világgal. Újra teljes a nap, él a köldökzsinórhírt, hangot, ízt kaptunk a több száz, vagy ezer kilométerre élő szeretteinktől. Milyen könnyű a ma emberét kényszerekbe vinni. Csak egy kattanás, és megszűnik a megszokott kényelem, belép a hiány, és az ember máris  függővé, irányíthatóvá válik.

Volt tehát net, lett levél is, több is a kívántnál. Az ingyen hitelajánlatok, fogyiszerek, eladó lakások és a hihetetlen utazások, társkeresések csodáival kínáltak meg, mint egy zsibvásárban.
Szép napunk volt. Szép volt a reggel is. Kint újra nyár volt 22-24 fok, amit kellemesnek, nagyon élhetőnek éltem meg, jól éreztem magam. Az ég hamar borús lett, esőt ígért, de a meleg magmaradt. Sokáig aludtunk. Hatalmasat tudok itt aludni, 8-10 órát, ami otthon szinte elképzelhetetlen. Csodaszép ébredéseink vannak. Kedvességed beragyogja az egész napot.

Egyszerű gyors reggeli, aztán közös megbeszélés dönt, hogy mit végzünk, és indul a nap.
Te mész a dolgod után, én meg ebédet varázsolok négy csirke dobverőből. Tele a konyha a húsleves, és a pörkölt fűszeres illatával Röpke óra, és minden kész. Gőzölög az aranyló gyöngyökkel teli húsleves, sárgán virít az apró nokedli a tálban,  a pörkölt is kész, a kávé kifolyt, asztalunk terítve, már csak téged várlak.

Annyira egyszerű, mégis olyan szép, ez a mindennapi békés, csendes boldogság. Néha el sem hiszem, mintha álmodnám.

Ma a „kolonit”(nyaraló) látogatjuk meg. Ott is te vágod a füvet. Kicsi faház, pedáns renddel, ahogy én is tettem pár évvel ezelőtt. Mára sajnos kicsit le kellett adnom belőle, - nem az igényem, a képességeim csökkentek. - Nálad, még mindkettő működik.

Este mész az íjászokhoz, én meg randevúzom a csenddel, medis zenét hallgatok, és hazavárlak. Nem rossz program, el lehet merülni a mindenségben. Jó néha szétesni, nem gondolni semmire, csak létezni. Tegnap fürdőbe voltál, gyógy tornászni, akkor is ez volt a programom, másfél óra medis zene. Ma is így lesz. Jó meghallani a lépteidet a lépcsőházban, , a kulcsot csikordulni a zárban, és jó elveszni az ölelésben, amikor megjössz.

A koloni fűvágást elmosta az eső, déltől este nyolcig esett. Hétkor kimentél jeleket rakni az erdőbe, aggódtam, mert minden vizes, könnyen meghűlhetsz, az ázott ruhában.
Nyolc óra, kigyúltak a fények, a hajló út félkörében, mint lány nyakán a kaláris, aranysárga ékszer. Lassan megjössz te is. Gyors vacsorát készítettem, csak neked, én ma fogyózom.

A ma esténkbe még egy skype beszélgetés fér bele, a távoli otthonnal, és talán némi TV nézés és pihenni térünk Holnap – ha az idő engedi – fűnyírás a kolonin, és megrendelni a repülőjegyet. Együtt megyünk haza, még két hétig velem leszel, aztán külön intézzük a dolgaink, én otthon, te itt. A karácsonyt együtttöltjük. Gyönyörű ünnepünk lesz!

Készítem a vacsorád, főzök egy forró teát, biztos kifázottan érkezel, kinn tíz fok van, és esik.
Hallom a lépteid, a zárban kattan a kulcs, végre itt vagy! Én meg, lógok a nyakadba, boldogan.