Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Múló időben

Múló időben
 

Évek szálltak felettem,
nehéz, fojtó fellegek.
Lassan végére érek,
ellene nem tehetek.

Csendben ment el életem,
nem okoztam nagy zavart.
Vigyázva, jégen léptem
létem nagy port nem kavart.

Ősz is itt hagy színesen,
helyébe lép a dér a hó.
Száncsengővel ékesen
eljön most is Télapó.

Advent fénye világít,
szép karácsony békét ad.
Lelkemben éled a hit,
áldott napom megvirrad.

Lecsengnek az ünnepek,
hó-fehérben áll a táj.
Tél hava is lepereg
gép-madaram messze száll.

Vágyva – vágyom, jönne már
lelkem csordultig tele.
Talán lesz, aki rám vár
észak-fény játszik velem.

Ha véget érne életem
nem sajnálnék semmit sem.
Öröm lenne lelkemben,
béke és csend, kint és bent.

2011.11.26.