Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Napsugár

  

Pajkos Napsugár
ide-oda jár,
szoknyát lebbent,
aztán elbújik gyorsan,
tó tükrében csobban,
száll a habokkal,
táncot jár,
homlokon csókol,
hajat kócol,
huncutul felhő mögé búj,
repül a széllel,
csillan gyermek szemében,
majd megpihen.
Rügyet fakaszt, virágot nyit,
melenget szegényt,
izzaszt gazdagot.
Bekukkant palotába,
nyit viskó ablakot.
Altat gyermeket,
havat olvaszt,
gyógyít sajgó sebeket.
Pajkos huncutból
nyárra lesz bölcs király.
Vetést érlelő, érett Napsugár.
Vele kezdődik az élet,
és  múlik minden,
ha egyszer  nem kel
a hajnali égen.

2012.04.13.