Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Nász

 

Ezüst-fehéren csillogott a víz,
gyönyörtől remegve sóhajtott a nád,
pirulva bújt felhők mögé a Hold,
mikor vágytól égő ajkad megtalált.
Csók ily forró nem volt soha még,
és nem lobogott ennyire a láng,
hajnal sem volt soha ilyen szép,
és hűvösebbek voltak, mind az éjszakák.
Két szemed, mint fénylő napsugár,
beragyogja most az életem,
széppé tette szürke napjaim,
ez a nem várt, édes szerelem.
Értelme, és célja lett az útnak,
amelyen most együtt ballagunk,
hitele, és tüze van a szónak,
amit sokszor úgy elkoptattunk.
Köszönöm, hogy engem tudsz szeretni,
ezért néked mondd, mit adhatok?
Nélküled már nem szeretnék élni,
ez minden, mit felajánlhatok.

 

1985