Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megjött

 

Vihart ígért a jós
hatalmas szelet,
dél felé megjött.
Zord felhőt kergetett,
sírt az ég apró könnyeket.
Térdre rogytak a fák,
apró szárnyas nép
védelmet keresett.

Kéményben dörömbölt,
szívem beleremegett.
Törpének és védtelennek
éreztem magam, s míg
ágakat tépett, tombolt
át a kerteken, pusztult
amit útjában elért.
Ház faláról sikoltva
szakadt a vérvörös
vadszőlőlevél.
Dörömbölve bukott,
majd földet érve
darabokra tört, a tetőcserép
s a szél kacagva szóra szét.

Kétségbeesve gondoltam
mi lesz, ha a padlásra is benéz?
S mint gyáva, magára maradt
esendő ember hívja Istenét,
lelkem is elindult felfelé,
hogy kérjen. Szégyellem magam
oly rég nem adtam,
mégis kapni szeretnék.

Őszinte szívvel kértem,
hisz annyi hazánkban a baj,
sokat szenvedett ez a nép,
segítsen hitét megtartani,
hazájában megmaradni,
adjon egy utolsó esélyt.
2017.10.29