Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NEKED

 

Neked szövök színes szép mesét

még számtalan csendes éjszakán

Édes börtönöm lett a szobám.

Itt várok Rád  minden délután.

 

Lélek-társam lettél, én neked

levélíró- örök Kedvesed

Szeretethídon  repül a gondolat

az éter hozza-viszi a szavat

 

közben csendben percek osonnak

a párkák fonalat sodornak.

Szövik belőle létünk szövetét,

valahol fenn,készül a mesénk.

 

Nagyon régen, már megsúgták nekem

lesz az életemben egy szép szerelem.

Azt is mondták, megkínoz majd százszor,

aztán égig emel, hogy semmise fájjon.

 

Rólad is mesélték, meggyötör a sorsod,

mikor már nem remélsz, akkor leszel boldog.