Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Névtelen üzenet

Megéltem már olyan sok évet.
Küzdöttem, mint űzött vad.

Futottam szembe széllel.
Terveztem, alkottam, hol jót,
hol csak szépet, de mindig hiányzott
elismerésed. Már az is jó lett volna,
ha semmit se szólsz, csak némán
belenyugszol, hogy meg is csináltam.
Nem magamnak, mindent érted kreáltam.
Megöregedtem. Az óra sokszor
körbe járt, mára ő is fáradt,
mint éjszakai szívverésem,
néha meg - meg állhat.
Meg állok magam is, nincs
sok idő hátra. Tervezni sem
tervezek, időhiány van. Kivitelezni
nincs már elég lázam. Nem égek
tettvágyban. Megoldani nem akarom
sem gondod, sem vágyad. Múlt vagyok,
jelen is elrohan, átgázolva rajtunk.
Az idő csak teher, véget ért a harcunk.
Tedd, amit akarsz, az idő majd elismer,
vagy tükrözi kudarcod. Gőgöd az idő
letöri, meglátod. De ezért ne küldd
utánam átkod. Köszönöm, hogy vagy,
minden nekem lépett nyomod segítség,
öröm, és mindet, mindig, meg is köszönöm.
Ha van vita, nem ellened, érted. Nem tiltom.
Más oldalról látom cselekvésed. Próbáld meg
az én tükrömben keresd meg arcod, és tudni
fogod, mennyire vártalak, érted vívtam harcom.

2018.