Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nincs felmentés

 

Zúg a szél, és
hajlanak a fák,
az öreg törik
fiatal meghajol.
Túl minden vázlaton
mit kirajzolt
a csúf való,
most egy más
kapuban állunk,
várjuk, hogy döntsön
a mindenható.
Akarva- akaratlan
öltél, míg öleltek.
S míg adtak
ti követeltetek.
Nőt, hitet, szerelmet,
hazát, otthont,
és életet, nem
becsültetek.
Most  kiderül
ki kap jót, szépet
kinek marad az
 örök enyészet,
mert akár hitted,
akár tagadtad,
csak egy van, ki itt áll
és leméri lelked.
Mit miért kaptál,
és miért tetted,
Nincs már érv, erény,
a tettek mezején
elhullottunk.
Szeretet, kegyelem,
emberség,  jóság,
az örökkévalóság
mérlegén.
Mindegy, hogy szerettél,
vagy gyűlöltél  vadul,
bíráltak, vagy bírám voltál.
Az ítélet alól
egyikünknek sincs
felmentés,  sehol.

2016