Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  

Kép

Oly mély most a csend.

  

Olyan mély most a csend,

harmatcseppek hullása

hallik,felsóhajt a kert,

rózsák bimbója bomlik,

orgonák nyílnak,hársak

szeretnek,minden buja

illat,tavaszi mámor,

a Hold tányérja is most

szinte lángol, szívem ég,

mért fáj a messzeség?

 

Elillant az élet, s

bár itt vagy még velem

- a távolság csak ágynyi -

mégis idegen, lelkem

nem éred el. Hidegen,

önzőn, figyeljük egymást,

kinek jobb, kinek nehezebb.

Szíved nem találom, és

éjente az álom, már

nem rólad mesél. S én

sem vagyok neked rég a Nő

kivel kérkedni lehet.

 

Munkádba menekülsz, én

rímeimbe. Nincs vita.

Nyaralni még együtt járunk,

nincs már közös barátunk,

te a sósat szereted,

én az édeset eszem,

mindent máskép csinálunk,

de el mégse válunk, mit

mondanának az unokák?

 

Másnak hazudjuk magunk,

mint amit érzünk odabent..

Olyan mély most a csend.

20080520

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.