Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Önéletrajz helyett


Megszülettem - mert apám
és anyám egymást ölelték,
követték a vér szavát ,
- és nőttem- mert az anyag
és salak különbsége úgy épült belém,
mint házba a falak. A múló évek
tanulságai formáltak,
akár kovács a vasat.
Érzékeny lényem képlékeny
régióiban gyűlt a tapasztalat,
mely bevonta vézna vázam,
ahogy falat a vakolat.
Fájdalmak görcsös csomóját
őrzöm, s örömök rőzselángjait,
mint hamu a parazsat.
Porszem vagyok csak,
de porszemekből büszke
hegyek állnak, s a
világnak része vagyok e képen.
Volt, hogy vezettek, s
megesett, hogy én voltam,
ki fogott egy kezet.
Voltam gyáva, és voltam
oktalan-bátor. Múló idő
ólomsúlyától, leszek
egyre gyérebb, keményebb,
fehérebb. És - bár tudtommal,
de akaratom ellen - múlik
az idő, s én lehetetlen
sóvárgom vissza letűnt
ifjúságom. Nyitott könyv
vagyok, bűn zárja
nem nyomja nyelvem,
s a létben helyem van,
hol teszek becsülettel.
Ha egyszer elérek a ponthoz,
hol mindenki megmérettetik,
nyomjak a latba!
Utam ne vesszen sötét éjbe,
csak bíborszín, csendes
alkonyatba.

 

1998