Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Orkán



 
Unalmas langyos délután volt
Nap égette kertem szinte lángolt
lomb se rezdült olyan halott
volt az élet a kaptár is csendes
pihentek a méhek fogódzót
kerestem hogy érezzem még
élek. Fájdalmak csendben
elszunnyadtak bennem örömére
a napnak(vagy csak egy hétvégi
kimenőt adtak?) ebem elnyúlva
 pihent a kosárban néha  
fel-felmorgott egy kicsit magában
ő is unta már a tétlenséget
hirtelen felugrott mint ki
nagyot vétett kirohant és
ugatta a semmit majd
szomját oltva minden vizet
 ki itt. Ültem a gép előtt mint
kinek  igen sok a dolga
majd megdörrent az ég
akár egy  bomba
kékes  szürke felhők gyűltek
fodrozódva eltűnt a fény
Nap mintha menekülne
jött a szél semmit nem kímélve
ami útjába volt mindet  összetörte
mérgében az ég is tüzet dobott
bakaszivar fára villáma lecsapott
százéves törzse, ahogy
repedt dinnye, kettéválva
zuhant  le a földre. Jéggolyók
csapódtak  üvegtetőre   víz
óriáskígyóként vadultan  sziszegve
hömpölygött az utca kövén le.
Fuldokolt  csatorna torka
nem győzte elnyelni gyorsan
visszadobta  kavargó tölcsérként
még meg is sodorta. Szerte  
tört faágak ájultan hevertek
félelmében  szomszédban
felsírt egy kis gyermek
megriadt madárkák oltalmat
kerestek lelkemnek sem adtak
nyugalmat a percek. Aztán ahogy
indult oly hirtelen csend lett.
Isten haragjától zokogott az élet
dolgos kéz munkája hamar
semmivé lett. Tető nélküli ház
kidőlt kerítések jég verte
gyümölcsös  amerre  nézek.
Most érzem mennyire  sérthető az élet.
Gondolatom Uram feléd irányítom
kegyelmezz meg nekünk gyarlók
vagyunk  tudom. Gyújts fényt a
lelkekben adj nekünk hitet
tévelygőnek utat, ami hozzád vihet
kíméld meg a Földet és a rajta élőt
hiszen teremtményed szánd őt.
Áldalak Téged, és köszönöm a létet
add ha vége van hozzád visszatérjek.  

2015 nyara.