Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ősz van II.

 

Ősz van.

 

Ősz, nikotin sárga.
Sokadszor hullanak
levelek a fákról,
jön erdők szemére
színesedő álom.
Sötét vizet visznek
szép égi lagúnák,
ködtakaróját szövi
az északi világ.

Érintésed ma is
átbizsereg bennem,
mint az a legelső
édes ölelésed,
akkor, szeptemberben.
Bőröd hűvösétől
felízzik a lelkem,
minden megélt szép,
újra éled bennem.

Csodállak ma is, mint
az északi tájat.
Megunni nem lehet,
ha egyszer megláttad.
Szíved dobogása
ott a zuhatagban,
fenyves susogása
minden sóhajodban.

Szemed tükrében
olyan most a fény
mint szikrázó égen
éjfekete felhők
vagy reggelente a
színtiszta égbolt
ez a ragyogás is
pont olyan szép volt.

Fények játéka, színek
ízek,és illatok,
összenőttek bennem,
oly jó, hogy itt vagyok!
Boldogságot adtál
fényes naplementét.
Köszönöm, hogy lettél!
Közelgő alkonyom,
tőled lett fényesebb
szebbek az álmok, és
minden ébredésem.
Köszönöm ezerszer
a létezésedet!

2013-08-16
Sverige