Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


őSZI FÉNYEK

 

Múlik a délután
Gép előtt ülök.
Kanapéban a kutyám
összegömbölyödve,
álmában, nyargal valahol.
Én is álmodom.
Téged látlak, őszi alkonyon,
ahogy szobádban,
- az ajtó most nyitva áll-
nézed a külső világot.
Mondd, gondolsz néha rám?

Gyönyörű az ősz, mert vagy!
Hallom naponta hangod.
Ami kell, mint drogosnak a tű,
ha élni akar,
élni olyan életet, amibe
úgy is belehal.

Múlik a délután.
Esőcseppek hullnak.
A kert színorgia, ahogy
a lombok búcsúzkodnak
Hihetetlen,
 hogy az enyészet fest ily csodát!
Mondd, gondolsz néha rám?

Hazudj! Hazudd a kedvemért,
hogy szépek a dalok.
Mondd, hogy jól esik minden,
amit adok.
Hazudd, ha nem lennék,
hiányom fájna,
másként néznél az egész világra.

Hazudj, hiszen olyan messze vagy.
Nem láthatom, hogy igaz-e a szó
Elhiszem, mert elhinni annyira jó!
Ne félj, ez nem szerelem, és nem vágy,
sokkal több, mint amit érezni lehet,
ha tudnám, elmondanám neked.
Ez egy olyan létállapot,
ha nem vagy,
én sem vagyok.
Nélküled az élet, élhetetlen sivár.
Mindegy, ki vagyok én neked,
csak te legyél,
hazudd ha kell, hogy gondolsz rám,
az életemért.
2010-10-18