Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

 

Őszi kert


Zöld szemekkel nevet rám a szőlő
részeg darazsak donganak felém,
hálót szó a tőkék közt a pók,
a felhők színe szürkébb, és a
szeptemberi szél is nyargalóbb.
Napraforgó tányér már a földet
nézi, sárga szoknyácskája rég
odaveszett, vaskos kel fejek
bújnak össze, a ritkuló ribizli
bokrok megett. Harmatcseppek
csillognak a rózsán,rügyek
várnak új tavaszt a vén fán.
Karalábék kék göröngye villan,
az őszirózsák bokrai mögött,
s a téli cinke tegnap, a kertbe
beszökött. A korán sötétedő
estben, lázasan görög a sün,
helyét keresi a zörgő avarban,
hogy mire a tél újra beköszön,
békés álma legyen. Távol a hegyen,
az Ősz már köd fátylát szövi.
Átsuhan a kert felett a szél,
nyomában holtan pereg, sok színes levél.

 

1987