Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párbeszéd pinkben és kékben!

 

Ma nem rólad szól az ének,
apámról mesélek.
Lehet, hogy nem tetszik a dal,
talán mert fájó,
talán mert nem érzed,
de ez is bennem van.
Én voltam,én vagyok,
és a sebek ma is fájnak,
ha az emlékek közé
a szavak mélybe ásnak.
*

Meséltem róla,

írtam is, keveset,
még mindig mély a seb.
Egyszerre érzem  szíját,
és hiányát. Nem múlik.
- Ahogy tiéd sem-
*

Ne mondj semmit,
csak hallgasd.
*
Rólad mindig szól
lelkemben az ének,
de róla, csak ritkán mesélek.
(ahogy anyámról is.)

*
Rólad meg túl sokat.
Ne szoktass le arról,
hogy szeresselek.
Próbálj örülni, ha hallod
az éneket, rólad-neked.
*

Ahogy én látlak,
nem lát úgy senki-sem.

*

Biztos a hideg teszi,
az esős csúnya május,
megfagyott az akácillat,
az égen szürke felhők járnak,
nyoma sincs a nyárnak.
*

Te vagy az én nyaram,

és áldlak. 
A szürke égen,
ha tenyérnyi kéken
kisüt a Nap,
te mosolyogsz rám,
és minden  újra él.
*

Ne hidd! 
Ennyit csak nekem ér...
*

Talán egyszer majd megérted
ha már nem leszek,

mekkora boldogság volt a tied.

 

2010-5-18